A tölgyből, bükkből és nyírből álló lombhullató erdők a
Pireneusoktól északon a Balti tenger partvidékéig, délen a Kárpát-medencéig még
keleten az Uralig terjednek. A jellemző
évszakok a hideg tél és a meleg nyár, de van két enyhébb átmeneti időszak az
ősz és a tavasz. Az itt élő dinoszauruszoknak alkalmazkodni kellett az itteni
körülményekhez, elviselni a nagy évi hőingadozásokat, és a gyakran beköszöntő
mostoha időjárási viszonyokat.
A különféle fajok változatos túlélési módozatokat
fejlesztettek ki.
A Warennaceratops a Ventoceratops rokona, együtt alkotják a warennaceratopsidae
családot. A Warennoceratops hasonlóan a rokonához kotorékokban él, de ezek
sokkal mélyebbek és kiterjedtebbek.
Nagyobb üregek is találhatóak, amiket alvásra vagy menedékként, télen
pedig táplálékraktárként használnak. Gyakran a ragadozók megtévesztéseként áljáratokat
ásnak. Egy járat rendszer akkár 100 kilométerre is kiterjedhet. Ezek a
dinoszauruszok úgymond, váltott műszakban dolgoznak. Az egyik nappal gyűjti a
táplálékot, a másik éjszaka. Közben a többiek az üregben aludnak. A különösen
hideg teleken általában téli álmot alszanak, csupán néhány vannak ébren, hogy
őrizék a területet. Az éberségük fontos, mivel több ragadozó elsődleges
zsákmányállatai.
A Warrenoceratops mérete az emberéhez képest |
Mint a Scalparaptor. Nevével ellentétben a troodonok közé tartozik.
A gerince vízszintes, ahogy a nyaka és a keskeny feje is. A mellső lábai
nagyok, rajtuk jól fejlett hosszú ujjakkal, amiknek a végén egyenes karmok
vannak. Ezzel beássa magát a Warennoceratopsok járatrendszerébe, elragadja a
tojásokat és a fiókákat.
Az erdőségben gyakori a Ludoceratops occidentalis. Ezek az
állatok hat méter hosszúak és három méter magasak és erőteljesebb testalkatúak
déli rokonaiknál, gyakrabban járnak négy lábon, két lábon futva csak rövid
távolságot tudnak megtenni. A nőstényeknek a színezete piszkos barna, míg a
nagyobb hímeké zöld, fehér foltokkal. A gallérjuk kettő, egy méter széles
részre osztott, mindkettő közepén egy vörös folt van. Az orrukon egy 20
centiméteres bőrrel fedett kinövés van.
A csőrük sokkal kisebb, mivel a lédúsabb kontinentális
éghajlaton növő növényekkel táplálkoznak. Harmincfős csordákban járnak, és
áttelelnek. Az tisztásokon rakják le a tojásaikat. A fiókák színezete
vörösesbarna, a hátukon fehér pettyekkel.
Az erdőség legnagyobb
állata a
Quercuceratops. Ez a teremtmény a Titanoceratopsida családba tartozik.
Ezek a hatalmas dinoszauruszok szerte az északi félgömbön és Afrikában is
elterjedtek. A Quercuceratops az egyik legkisebb tagja a csoportnak 9 méter
hosszú és 4 méter magas. Hordóalakú, vaskos törzsűket négy oszlopszerű láb
tartja, a farka vastag.A nyaki gallérja visszafejlődött, helyette a hímek kék-piros színű csőrükkel hívják magukra a nőstények figyelmét. Ezek a dinoszauruszok lombevésre specializálódtak, táplálkozás közben gyakran fákat döntenek ki, ezzel hatalmas tisztásokat teremtve az erdőkbe.5-10 fős csordákban vándorolnak, általában a teleket a melegebb déli területeken töltik, mivel az ekkor kikelő fiókáknak rendkívül sok táplálékra van szükségük a növekedéshez.
A fiataloknak csak fele éli meg az ivarérett kort, és még
kevesebben az első tojásrakást, mivel áldozatul esnek, a ragadozóknak mire
elérik teljes felnőttkori nagyságukat.
/Folytatjuk hamarosan/